Mindig nagyon tetszettek az orchideák, olyan nemes, elegáns növények, hosszan tartó virágzással... de sosem mertem próbálkozni velük korábban, mert ugye mi lesz, ha nem marad meg...
Majd egyszer, egy februári jeles napon kaptam egy cserép orchideát, aminek ugyan nagyon örültem, de aggódtam is, hogy vajon meddig marad meg, mert több ismerősöm is panaszkodott rá, hogy elvirágzás után elszáradnak a levelek is.
Ez a sárga alapon, lila cirmos Phalaenopsis volt az első orchideám. Nagyon mutatós és tartós virágai voltak, több hónapig virágzott. Amikor elnyíltak a virágai, akkor nem mertem átültetni, nehogy elpusztuljon, így csak locsolgattam és tápoldatoztam tovább. Örömömre szolgált, hogy elvirágzás után nem száradtak el a levelei, sőt hozott újabbat, majd legnagyobb meglepetésemre kb. fél év után két újabb virágszár kezdett növekedni a tövön.
Nagyon megörültem a sikernek és elhatároztam, hogy a következő jeles alkalomra is orchideát fogok kérni, ami rövidesen meg is érkezett.
Íme a gyönyörűség: Szintén egy szép példány Phalaenopsis, hosszú szárain hatalmas világos lila virágait nagyon sokáig tartotta, hónapokig gyönyörködhettünk benne. Elvirágzása után neki sem száradtak el a levelei, így rendszeresen öntöztem, tápoldatoztam, reménykedve egy újabb virágzásban.
Ezen a képen látszódik a méretbeli különbség. A sárga, cirmos virágú orchidea másodvirágzásakor már rövidebb szárakon hozta virágait.
Egy újabb orchidea beszerzése véletlenszerűen történt, megláttam és beleszerettem. Drága Férjem, aki messzemenőkig támogatja virágimádatomat, szívesen megörvendeztetett ezzel a darabbal. Gyönyörű zöld szirmai, sötét bordós-lila közepű, nagyon egészséges sok levelű példány volt. Sajnálatos módon ennél a növénynél bekövetkezett amit egyetlen virágkedvelő sem vár, elvirágzása után a levelei is rövidesen megadták magukat, elsárgultak és lehullottak. Ez az orchidea nem is tartotta olyan sokáig a virágait mint az előző kettő. Nagyon sajnáltam, mert igazán különleges virágai voltak, pedig ugyan olyan ellátásban részesült mint a másik kettő, de valami mégsem működött.
Ezzel a gyönyörű bordós-lila, én inkább püspöklila színűnek nevezem, Phalaenopsissal egyetlen Kislányom lepett meg anyák napja alkalmából, nagyon nagy boldogságot szerezve ezáltal nekem. Különleges színe azonnal magára vonzotta a tekintetet. Sokáig tartotta a virágait, és az összes bimbó is kinyílt rajta.
Ez az egyetlen tő orchideám, ami a mai napig is él és virul, már három éves és épp negyedszerre virágzik, jelenleg is. (A későbbiekben még lesz róla szó és kép)
Az orchideáknak eljött az idejük az átültetésre, és mivel a leggondosabban akartam eljárni, így próbáltam tanácsot kérni átültetéssel kapcsolatosan, hogy milyen földbe, hogyan, milyen edénybe stb. A javaslatokat megfogadva megvásároltam egy speciális orchideáknak előállított virágföldet és óvatosan megtörtént az átültetés, orchidea kaspóba, amelynek nem volt lyukacsos az alja. (Ma már ezt másként csinálom, ugyanis tapasztalatom szerint nem teljesen megfelelő a boltokban kapható orchideáknak készült virágföld, túl tömör, és az ültetőedényeket is másként választom).
A világos lila orchidea levelei röviddel ezután sorban elsárgultak, valószínűleg túlöntözés lehetett a gond, és hamar meg kellett válnom tőle.
Eljött egy újabb költözés ideje. A nagy virágaimat bérápolásra szétszortíroztam, a kisebbeket, amelyiket tudtam magammal vittem, a hibiszkuszból és a scindapsusból hajtásokat vágtam szaporításhoz, a megmaradt két orchidea és néhány leander is utazni kényszerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése